Fülöp a strucc, savariai kalandjai - Mese Savariáról, nem csak gyerekeknek

Valahol távol

Távol kis hazánktól, Magyarországtól, túl a tengeren, a sivatagok és dűnék között nyújtózkodik a végtelen szavanna fűtengere. Itt élnek Afrika gyönyörű vadállatai, az oroszlánok, zebrák, elefántok, és egy nagyon különleges madár: a strucc.

Fülöp is ezen rendkívüli madarak táborát gyarapítja. Bár nem túl okos, csak annyira, amennyire egy struccnak lennie kell. Repülni sem tud, mint a madarak általában, de úgy fut, mint a villám. És ha már ilyen gyors, nem is szereti a lassú dolgokat, mint például az internetet. Mert az bizony a szavannán nem túl sebes. Ezért Fülöp nem is nagyon foglalkozott vele. Jobban érdekelte a friss, zamatos fű, és a sárga meleg homok, amibe nem csak szaladni, de hemperegni és fürödni is nagyszerű egy struccnak.

Ám egy nap, amikor végre olyan sebes lett az internet, akárcsak Fülöp, leült a számítógép elé. Törte a fejét, mi is lehetne az első szó, amire rákeres? Hát persze – csillantak fel a szemei –, legyen a strucc.

És ahogy egyre-másra olvasgatta a struccokról szóló híreket, hirtelen valami nagyon különleges dolgot fedezett fel: mégpedig azt, hogy egy szép kék címerben bizony ő maga van. Mert, hogy ő egy címerállat. Vas megye címerállata. Még ilyet! Hogyhogy nem szólt erről neki senki? Hát ez hallatlan! És hogy került egyáltalán a címerbe?

Tovább kutakodott, hol is tudhatná meg a választ. Vas megye székhelye Szombathely, ott biztosan tudják. De hol is kellene megkérdezni? A boltban vagy a bankban biztos nem fogják neki megmondani. Ha mindenki tudná, valaki már csak elmondta volna Fülöpnek is. Talán a múzeumban? Ott a régi dolgokról rengeteget tudnak. Igen, döntötte el a strucc, ott fogja megkérdezni.

Nem is teketóriázott tovább. Nyakába kapta a lábát, és már rohant is, ahogy csak a lába bírta. Nagyon sokáig futott. Nem is gondolta, hogy Szombathely ennyire messze van. De végül csak megérkezett, és ott állt a Savaria Múzeum kőlépcsőjén. Savaria? Az meg mi lehet? Sebaj, gondolta, majd ezt is megkérdezi odabent.

… Most nem kapkodta annyira a lábait, szép lassan sétált, hogy jó alaposan szemügyre vegye, milyen szép is egy Fő tér. Nem messze egy szökőkutat pillantott meg, amelyben vidáman csobogott a víz. Ettől kicsit szomjas lett. Odalépett a szökőkúthoz, és beleivott. Talán nem lesz baj, ha iszik pár kortyot – gondolta. De a víz nem volt annyira finom, mint otthon, úgyhogy inkább tovább indult. Igen ám, de Fülöp már csak arra emlékezett, hogy balra kell mennie, a sikátort egészen el is felejtette. Szóval a tér végén balra fordult.

Ment, mendegélt, amikor egy gyönyörű oszlopos épületet pillantott meg. Talán ez lesz a Levéltár? Igazából fogalma sem volt, hogyan is néz ki egy Levéltár. Nosza, nem is teketóriázott tovább, hanem egészen a bejáratig szaladt….

Megveszem a könyvet >>

© 2020 Savariamese.hu. Minden jog fenntartva! | Adatkezelés (GDPR) | ÁSZF
Weboldalkészítés: https://ggwebsite.com